A brennbergi Rosenstingl család története - ez a mi mesénk

Brennberg

A brennbergi Rosenstingl család története Somfalván (ma: Schattendorf, rögtön az osztrák határ túloldalán) kezdődött. Legkorábbi ismert ősünk, Mathias Rosenstingl 1788-ban született . Mathias fia Michael Rosenstingl curialista, vagyis kistelkes földműves volt. Michael halála után két fia közül az idősebbik, a kőművesként dolgozó Paul örökölte a somfalvi házat. Öccsének, Michael Rosenstingl "magánzónak" (mai szóval vállalkozónak) el kellett indulnia új hazát keresni. 

Michael Rosenstingl Sopron felé vette az irányt, végül feleségével és három fiával Brennbergben állapodott meg. (Lehetséges, hogy időközben Sopronban is éltek, de erről nem tudunk biztosat.) Ifjabb Rosenstingl Mihály és Rosenstingl Sándor gépész később családjukkal Ausztriába költöztek, ma Brennbergben rájuk már csak Sándor ifjú feleségének, a 26 évesen tuberkulózisban elhunyt Schwendra Teréziának sírja emlékeztet. 

Schwendra Terézia, Rosenstingl Sándor felesége

A harmadik fiú, Rosenstingl József édesapjával együtt Brennbergben maradt, lőmester és aknász lett a bányában. Feleségül vette a brennbergi születésű Ziegler Máriát. (A Ziegler család jóval régebb óta élt a bányásztelepülésen.)

A család háza a Felső sor 1. számú ház volt. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen ház akkoriban, amely 2,70 méteres belmagassággal rendelkezett - a többi bányászházban egy felnőtt férfi magasra nyújtott kézzel könnyen elérhette a plafont. (A Rosenstingl család tagjai köztudottan magasak voltak.)

Életüket egy korai tragédia árnyékolta be: másodszülött fiúk, Ferdinánd, kétéves korában a házhoz közeli tóba fulladt. A felnőttkort megért testvérek nevei voltak: Peppel, Rézi, Mitzi, Fritzi, Lujzi, Lizi, Áncsi és Gretti. Édesanyjuk ezeket a beceneveket ütemesen, versszerűen mondogatva hívta őket enni. Édesapjuk szigorú ember volt, el-eljárt a keze, amikor a gyerekek rossz fát tettek a tűzre. A gyerekek mégis mindig találtak lehetőséget egy kis csínyre, vidámságra. Ebben különösen a felnőtt korában is jó humoráról közismert Fritzi járt az élen. 

A brennbergi temető öreg tölgye, még látta a Rosenstingl gyerekeket. Többükre ma ő vigyáz.

A fiúk édesapjukhoz hasonlóan bányászok lettek, Peppel maga is lőmesteri képesítést szerzett. Apa és fiai együtt zenéltek a bányászzenekarban is: a Rosenstingl bányászzenekarban I. Rosenstingl József zenekarvezető (Kapelmeister) és trombitás volt, fiai klarinéton játszottak. A fiúk nem csak művészek, hanem igazi hősök is voltak: Peppel hat bányaomlást élt túl, Frigyes pedig a brennbergi bánya bezárása után, Oroszlányban több társa életét mentette meg. 

A zenélésre és a vidámságra való hajlam később is a családban maradt, hiszen I. Rosenstingl Frigyes fia is dobolt a zenekarban, édesapjával együtt játszott. I. Frigyes ükunokái ma Sopronban élnek, zenélnek, Kinga fuvolázik, Bálint pedig a dédnagyapához hasonlóan dobos. Unokája, III. Rosenstingl Frigyes éppolyan vidám ember mint apja és nagyapja volt, néhány hangfelvételt meg is hallgathattok tőle, amin brennbergi gyermekkoráról mesél. 

A Rosenstingl zenekar, középen trombitával I. Rosenstingl József, lent klarinéttal I. Rosenstingl Frigyes

Peppel fia - aki a III. József - illetve unokája is Sopronba költözött. A művészi hajlam megmaradt itt is, hiszen IV. Rosenstingl József faszobrász lett, és gyönyörű alkotásai vannak. Neki köszönhető számos családi fotó és ereklye megőrzése is, a nagyapa gombásztudását is örökölte, a mai napig járja az erdőt, és emlékszik a gombák brennbergi neveire is.

A lányok közül Áncsi 22 évesen meghalt, árvája, Graf Herta, asszonynevén Paraschin Herta haláláig Brennbergbányán élt. Lujzi, Lizi és Gretti bányászfeleségek lettek, Grettiék a brennbergi bánya bezárása után Oroszlányba költöztek és onnan nem tértek vissza többé Brennbergbe. 

Lujzi (a családi történetek "Nagy Lujzi nénije") férje Scharf József, bányász és zenész volt, családjukkal együtt Görbehalmon laktak, leszármazottaik, unokájuk, Lotte gyermekei ott élnek ma is. "Lizi tant" Marchl Ferenc bányász felesége lett, ők is Görbehalmon laktak, unokájuk, Fülöp Imre ma is ott él. 

"Lizi tant" és férje, Marchl Ferenc

Rézi és Mitzi cselédek lettek és elkerültek otthonról: Rézi Bécsújhelyre ment férjhez, Karl Baruschka szakmunáshoz, Mitzi pedig Sopronba költözött, itt Derdák Kálmán felesége lett. Két gyermeke született, Kálmán és Lujza. 

A kitelepítés a brennbergi családokat szegénységük és a bányában szükséges szaktudásuk miatt szerencsésen elkerülte, a Sopronban élő Rosenstingl Máriát (Mitzit) viszont két gyermekével "bevagonírozták". A rádió az utolsó pillanatban mondta be, hogy a vegyes házasságban élők Magyarországon maradhatnak, így nem kellett magyar férjét hátra hagyva Németországba költöznie. Amikor Mitzi leszállhatott a vonatról, megfogadta Szent Antalnak, hogy nem szólal meg otthon németül, nehogy veszélybe sodorja a családját. Kálmán és Lujza németül soha nem tanultak meg, de valami egészen fontosat mégis átadott a lányának, Derdák Lujzának, és a nála sok időt töltő unokájának, Lovranits Józsefnek: mert esti meseként nem a Hamupipőkét mesélte, vagy a Csipkerózsikát, hanem az ő valaha volt gyerekkorát Brennbergben. Ezeken a történeteken nőtt fel Lujza, akinek az esküvőjén még játszott a bányászzenekar, ezeket mesélte tovább a saját unokáinak. 

"Mitzi tant", azaz Rosenstingl Mária

a családfa

Így történt, hogy én, akit már Lovranits Júliának hívnak, és még látogatóban sem jártam gyerekként a brennbergi rokonoknál, és nem ismerhettem személyesen Rosenstingl Mitzit, a dédanyámat, mégis kaptam valamit a brennbergi "Rosenstingli identitásból". Hogy számomra Brennberg mesebeli hellyé lett, határos Csodaországgal. Történelem tanár férjemet ugyancsak lebilincselte a család múltja és a hely szelleme. Most, hogy élőben is ismerjük a helyet, és tudjuk róla, hogy a valóságban is milyen gyönyörű, méginkább szeretnénk visszaadni, újramesélni a régi dicsőségét. Mesélni nektek, a hozzátartozóknak és a világnak erről a fantasztikus helyről, és arról a hányatott sorsú családról, akik itt éltek. A kópé, hős bányászok, művészek, és az erős, élettől nem félő asszonyok meséit. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a fiókokban heverő képek, tárgyi emlékek minden családtag számára elérhetővé váljanak a fotók segítségével, hogy  arcok, tárgyak is kapcsolódjanak a történetekhez. 

Hallgassátok, olvassátok, nézzétek szeretettel!

Lovranits Júlia és Kovács Gábor

 Rosenstingl Mitzi életéről tervezünk regényt írni, én pedig mesemondóként mesélem a nagymamámtól, Derdák Lujzától és III. Rosenstingl Frigyestől hallott brennbergi történeteket a közönségnek. Júlia